Emberi lélek belső folyamata

Egyre mélyebben foglalkoztat az emberi lélek belső folyamata, a fájdalom, a veszteség és a szenvedés univerzális élménye. Az érdekel, hogy jelenik mindez a testben, a gesztusokban, a tekintetben - és hogyan lehet ezeket az érzéseket láthatóvá tenni egy olyan módon, amelyben a néző is felismerhet valamit önmagából. Művészként az a célom, hogy olyan képi világot hozzak létre, amely nem csupán ábrázol, hanem amely mélyen megszólít, belső munkára hív.

Festményeim emberi alakokon keresztül közvetítik ezeket az érzeteket - testtartásukban ott húzódik a megbántottság, a fájdalom vagy épp a megtörtség. Mégsem áll meg itt a történet, aranyfüstlemezekkel dolgozom, melyek a képekbe kompozíciós és szimbolikus szerepet kapnak. Az arany számomra a remény, a transzformáció és a felemelkedés szimbóluma - azt jelképezi, hogy minden fájdalomból megszülethet valami magasabb, valami értékes. Mert hiszem, hogy a sebek nem csak nyomot hagynak rajtunk, hanem utakat nyithatnak bennünk.

Pontosan ezért jelenleg egy festménysorozaton dolgozom, amely ezt a belső utat járja végig: a fájdalom felismerésétől és a megélésétől egészen a megértésen át a gyógyulásig és a felemelkedésig. Minden egyes kép egy állomás ezen az érzelmi és spirituális íven, egy belső utazás vizuális lenyomata. A sorozat célja, hogy ne csak megmutassa a szenvedést, hanem azt a lehetőséget is, hogy ezeken keresztül mélyebb önismeretre, elfogadásra és belső erőre találjunk.

A festménysorozatom 5 darab 90*90 cm vászonra készül, amely az átalakulás folyamatát fogja bemutatni a mélységtől a felemelkedésig. 

A művészet pszicholgiai hatása - miért működik?

A művészet nem csak esztétikai élményt nyújt, hanem mélyen hat a lélekre és az emberi pszichére. 

1. A tükörneuronok szerepe az érzelmi azonosulásban:

az emberi agy úgy van felépítve, hogy mások érzelmeit automatikusan érzékelje és részben "átélje". Ez a tükörneuronok működésének köszönhető. Amikor egy néző egy fájdalmat kifejező festményre néz, az agya aktiválja azokat az érzéseket, amelyeket a kép közvetít. Automatikusan kapcsolatba lép azzal az érzéssel, amit ő maga élne át. Ez tudattalanul is előhívhat elfojtott emlékeket és érzelmeket.

2. A művészet, mint katartikus eszköz:

a katarzis azt jelenti, hogy az elfojtott érzelmek felszabadítása gyógyító hatású. A festményeimen a néző nem csak látja a fájdalmat, hanem újra is élheti, de immár tudatosan, ami segíti az elfogadást és az elengedést.

3. Trauma és szimbolikus feldolgozás:

sokan nem képesek szavakkal kifejezni a fájdalmukat, de a vizuális művészet egy alternatív módja lehet annak, hogy a tudatalatti tartalmak a felszínre kerüljenek és elindulhat egy olyan folyamat, amely segíti a feldolgozást anélkül, hogy a nézőnek szavakba kellene öntenie az érzéseit.

4. Aranyfüst, mint a remény szimbóluma:

a pozitív pszichológia szerint az emberek könnyebben dolgozzák fel a nehéz élményeket, ha találnak bennük egy értelmet vagy kiutat. Az aranyfüstlemezek vizuálisan is ezt a reményt közvetítik: a fájdalom nem végállomás, hanem egy átalakulási lehetőség. 

A japán kintsugi technikára emlékeztet, ahol az összetört kerámiákat arannyal javítják meg, nem elrejtve a töréseket, hanem éppen kiemelve azokat. Az arany a sebzettség átalakulását jelképezi, azt az eszmét, hogy a sérülések nem gyengítenek, hanem erősebbé és teljesebbé tesznek bennünket.

Az alkotás célja

A művészet egyik legfontosabb feladata az, hogy érzéseket váltson ki, elgondolkodtasson és segítsen bennünket a belső utunkon. Ha valaki úgy érzi, hogy egy kép megszólítja, hogy valami mélyet megmozgat benne, akkor a művészet célja teljesült. Egy ilyen festmény nem csak dekoráció, hanem egy eszköz lehet ahhoz, hogy a néző elinduljon egy belső úton - a fájdalomtól a felismerésig, az elakadástól a felszabadulásig.

Persze ez nem csak a jelenleg folyamatban lévő sorozatomra érvényes, hiszen bármely más téma is ugyanúgy mélyen megszólíthat valakit, emlékeztethet valamire.

Együtt a fény felé

A fájdalom az emberi lét része, de nem kell, hogy örökké fogva tartson minket. Ha hajlandóak vagyunk megérteni, megélni és végül elengedni, akkor átalakulhat. A művészet ebben lehet egy híd. 

Minden seb hordoz egy történetet. Minden sötétségen ott rejlik a fény lehetősége, és minden fájdalomból születhet valami, ami végül felemel minket.